Mi a csontritkulás?

Az életkor előrehaladtával a csontok gerendázata fokozatosan pusztul, a csontok teherbíró képessége csökken, ezáltal törékenysége fokozódik. Csökken a bőr D-vitamin szintetizáló képessége, ezáltal a kálcium felszívódás mértéke. Ennek következtében gyengül az izomerő, fokozódik az elesés veszélye. Ez a folyamat nőknél hamarabb kezdődik. Már minden harmadik nőnél kimutatható a jelentős csontveszteség 50 éves kor felett. A férfiaknál ez a folyamat valamivel később alakul ki, de 70 éves kor körül már szinte mindenkinek van enyhébb vagy súlyosabb csontritkulása. A betegség sokáig tünetmentes, a „lappangó kór” alattomosan fejlődik ki.

Miért veszélyes a csontritkulás?

A meggyengült csontok könnyen törnek, a csigolyák már akár maguktól is összeroppanhatnak. A hát meggörbül, a testmagasság csökken, a csontokban fájdalom jelentkezik, a beteg mozgása nehézkessé válik, megnövekszik az elesések száma. A csontritkulásban szenvedőknél egyszerű elesés során is gyakran fordul elő csuklótörés, rosszabb esetben combnyaktörés. A combnyaktörés pedig nagyon súlyos következményekkel járhat, mind a beteg mind az Őt ápoló hozzátartozói részére. A már kialakult betegséget többféle, más-más hatású gyógyszerekkel kezelhetjük, néhány készítmény mellé nem is szükséges külön kálcium tartalmú gyógyszert szedni, elegendő a kálcium dús diéta tartása. Ez naponta 600-1500 mg kálcium bevitelt jelent. Ha még megbetegedés nem alakult ki, csak a csontsűrűség mérés során csökkent csontállományt, figyelmeztető jeleket észlelnek, akkor elegendő lehet a napi 1000 – 1500 mg kálcium bevitel, mely történhet gyógyszer, táplálék vagy együtt mindkét formában. Mind a megelőző jellegű, mind a már kialakult kóros állapot során végzett gyógytorna jótékony hatását nem lehet eléggé hangsúlyozni. A axialis (tengely irányú) irányú terhelés különösen javasolt, ezt rendszeres, nem megterhelő sétával is elérheti. A terhelhetőség minősége és mennyisége szempontjából azonban gyógytornász szaktanácsait feltétlenül javasoljuk.