E rövid, a köznyelvben helytelenül szemfenéki meszesedésnek nevezett időskori degeneratív (sorvadásos) betegség tájékoztató az Amsler rács használatára, mint szűrővizsgálatra, diagnosztikai lehetőségre, a kórkép után követésére kívánja a felhívni a figyelmet.

Sárgafoltnak (macula lutea) nevezzük a retina (ideghártya, látóhártya) azon fényérzékeny szöveti pontját, ahol a legélesebb a látás. Ez az ideghártya központi része, mely a szemgolyó hátsó felén helyezkedik el.

Macula degeneratio az időskor szemészeti betegsége. A maculában végbemenő, látásromláshoz vezető kóros folyamatok korai stádiuma sokszor már 40 éves életkor felett diagnosztizálható anélkül, hogy valójában a beteg erről tudna. A kórkép a 65 év feletti lakosság mintegy 25%-át érinti. A fejlett országokban a látásromlást okozó késői stádium az 50 év felettiek vakságának vezető oka.

Idős egyének maculájában a retina pigmentepithel sejtjei és a photoreceptor sejtek közötti kapcsolat megromolhat. Ez kezdetben torzult látást végül a központi látásélesség csökkenését eredményezi. A tárgyak kisebbnek, vagy nagyobbnak tűnnek, az egyenes vonalak deformálódnak, meghajolnak, központi részletül hiányzik. Ha a folyamat csak az egyik szemet érinti, a beteg valószínűleg nem veszi észre a változást. Ha azonban felváltva mindkét szemével finom vonalakból álló hálózatra tekint (Amsler rács), a torzulás könnyen felismerhető.

A kórkép egyik típusában az éleslátás helyének sorvadása látható, ennek a folyamatnak a hátterében a sejtek elhalása, illetve egyes részeinek pusztulása áll. Ez a típus az úgynevezett száraz forma. A beteg lassú, folyamatos látásromlást észlel, melynek fő jellemzője, hogy a központi látás és az olvasóképesség romlik. A beteg jellegzetes panasza, hogy: „Éppen azt nem látom, amire ránézek, nem ismerem föl az arcokat, nem jó az évekig használt olvasószemüveg sem, nagyítót kell használnom, ha ki akarok betűzni valamit.”

A másik esetben – ezek az ún. nedves típusú elváltozások – az éleslátás helyén az ideghártya síkja alatti érhártyából kóros érnövekedés indul meg, és áttörve a két réteg közti finom hártyát, az erek betörnek az ideghártyába. A folyamat elején még csak egyszerűen „elfedik” ezt a területet, később azonban az erekből folyadék kiáramlás, vérzés indul meg (ezért nevezik „nedves” formának), majd ez a terület elhegesedik, a központi látás teljes elvesztését okozva. A betegség kezdetén a panaszok hasonlóak a száraz formánál leírtaknál, a bevérzés megindulását azonban hirtelen, fájdalommentesen bekövetkező és nagyfokú látásromlásként éli meg a beteg.

A száraz forma kezelésében az általános belgyógyászati állapot optimális szinten tartása, az értágító infúziós retinakúrák alkalmazása, C-vitamin, E-vitamin folyamatos adása fontos. Antioxidáns hatású a lutein és a zeaxantin. Ezek táplálékkal kerülnek a szervezetbe, így helyes étrenddel biztosíthatjuk meglétüket. A sok káposztát, spenótot, brokkolit, borsót, kelbimbót, kukoricát és hasonló zöldséget tartalmazó étrend nagyban segíti a látásromlás megelőzését. További segítséget jelent a megelőzésben a napszemüveg viselése: így kivédhetők a retinát roncsoló káros napsugarak.  Az érújdonképződéses formák esetében sebészeti beavatkozások (argonlézer fotokoaguláció, fotodinámiás terápia) válhatnak szükségessé.

Az időskori maculopathia szempontjából veszélyeztetett betegek (vérrokonok között halmozott előfordulás, dohányzás, fokozott napfényhatás, vitaminszegény étrend) az Amsler rács segítségével rendszeresen ellenőrizhetik a látásukat.