Az „epebetegség” többfajta megbetegedés (epekövesség, epehólyag gyulladás, epeút gyulladás, epeút elzáródás stb.) gyűjtőneve. Ezeknek a betegségeknek a gyógyításában jelentős szerepet játszik a diétás kezelés., melynek segítségével nemcsak enyhíteni lehet a panaszokat és tüneteket, nemcsak a gyógyulást lehet gyorsítani, hanem meg lehet előzni a rosszulléteket, görcsrohamokat, az epeút betegségekre jellemző panaszokat és tüneteket. Természetesen másként kell diétázni epeköves roham, görcs utáni állapotban és másként panaszmentes időszakban.

A panaszmentes epeköves beteg diétája

Epeköves, roham, görcs, szinte mindig kiadósabb (zsírosabb) étkezés után következik be. Ennek az a magyarázata, hogy az epehólyag összehúzódásának ingere maga az étkezés. Az epehólyagban keletkezett egy vagy több kő mindaddig az epehólyagban tartózkodik, amíg egy erősebb összehúzódás át nem préseli az epehólyagból a nyombélbe vezető epeútba. Ezen a keskeny csövön legtöbbször keresztülhalad a kő, és nem ékelődik be, nem okoz elzáródást, ezáltal elzáródásos sárgaságot, de áthaladása rendkívül heves, erős görcsös fájdalommal, hányingerrel, hányással, rosszulléttel jár. A diéta első szabálya: az epeköves beteg egyszerre mindig keveset egyen, de gyakran. A kis étkezéseket követően az epehólyag összehúzódás is kisebb mértékű, kisebb a kőroham veszélye. Ezzel a táplálkozási szokással gátoljuk az újabb kövek keletkezését is, ugyanis kő elsősorban akkor képződik, ha az epehólyagban besűrűsödik az epe, azaz az epehólyag ritkán ürül ki. Természetesen a táplálékok mennyisége, energiatartalma és összetétele is fontos. Nem véletlen az, hogy az epeköves betegek többsége elhízott, az egészségtelen táplálkozás (bőséges energia, sok zsír és cukor, rostszegénység) egyúttal az epekövek képződését is elősegíti. Így második szabálynak tekinthető az elhízás csökkentése, az energiaszegénység. És aharmadik szabály: zsírszegénység. Az epehólyag összehúzódás legerősebb ingere a zsiradék. Ha az epehólyag fala beteg (gyulladásos vagy gyulladás után heges, ill. ha az epehólyag köveket tartalmaz), a zsiradék hatására fájdalmas görcsök keletkeznek. Az egészséges emberek zsírfogyasztása is mintegy kétszerese a szükségletnek. Mindez ne jelentse azt, hogy az étkezés szárazzá, íztelenné, élvezhetetlenné változzék, csupán megközelítse az ésszerű és helyes táplálkozásban megengedett zsírmennyiséget. Elsősorban az állati eredetű, telített zsírok fogyasztása mérséklendő, előnyben részesítve a növényi, telítetlen zsírokat. Különösen a hevített zsiradékok váltanak ki erős epeköves rohamot, görcsöt, ezért is kerülendő a zsírban sütés, hevítés. Kevesebb olajat és zsírt használjunk a rántáshoz, kevesebb vajat és margarint kenjünk a kenyérre, a főzelékfélék, burgonya és húsok elkészítéséhez a zsírszegényebb módokat kell választani (párolás, főzés, teflonedényben, alufóliában történő sütés). A csokoládé és a vajas krémes sütemény is görcsöt okozhat. A tojás fehérjéje nem kerülendő, de a sárgája csak mérsékelt mennyiségben és szintén zsírszegényen készítve javasolt. A cukor fogyasztását nem követi epehólyag összehúzódás, mégis csökkenteni kell mennyiségét, mert kedvezőtlenül befolyásolja az epe összetételét és természetesen az elhízásban játszott szerepe is szem előtt tartandó. A természetes táplálékok (tej, gyümölcs, zöldség- és főzelékfélék) elegendő mennyiségben tartalmazzák az emberi szervezet számára szükséges cukrot. A nyers gyümölcsök, a gyümölcsök héja, a nyers uborka, paradicsom és zöldpaprika és általában a gyümölcsök és zöldségfélék nem okoznak epeköves rohamot. De pl. az uborkasaláta tejföllel készítve, a tejföl zsírtartalma miatt már igen, vagy a nyers gyümölcs tejszínnel tálalva szintén, nem elfeledkezve a szalonnával fogyasztott paprika és paradicsom, valamint a zsírosan készített lecsó eseteiről. A zöldség- és főzelékfélékben, a burgonyában, rizsben, tésztafélékben, kenyérben, tehát a lisztből készült termékekben levő keményítő nem okoz epés jellegű panaszokat, értékes része lehet az ez irányú diétának, bár itt is sok minden függhet az elkészítéstől (nem javasolt pl. a zsírban sütött burgonya, a rizzsel töltött zsíros húsétel). A főtt tészták nem okoznak panaszt. A rostokról külön: a zöldség- és főzelékfélék fogyasztása ellen igen sok epebeteg tiltakozik, mondván, ezek puffasztó hatásúak, görcsöket okoznak. Valóban, a rostokban gazdagabbak (káposzta, karalábé, kelkáposzta) esetében felszabadulnak illó zsírsavak és olajok, melyek teltségérzést, hányingert, puffadást válthatnak ki, de ha ezeket nyitott edényben készítik el, ezek az illó anyagok eltávoznak és megmaradnak az értékes rostok. A kevésbé rostos zöldségfélék (tök, karfiol, paraj) pedig szinte egyáltalán nem puffasztanak. A rostok kedvező élettani hatásai pótolhatatlanok, elősegítik a bélmozgást, székletürítést, méregtelenítenek, az emésztőrendszer egyéb szervi betegségeinek megelőzésében (vastagbél (!)) nagyon fontosak, gátolják a cukrok és zsírok felszívódását, csökkentik a vér és az epe koleszterin tartalmát, ezzel a koleszterin tartalmú epekövek képződésének veszélyét is. Epebetegek diétájában az alapot a zöldség- és főzelékféléknek kell szolgáltatniuk, megfelelő elkészítéssel az esetleges kellemetlen puffasztó hatás elkerülhető és természetesen nagyon fontos, mindezt zsírszegényen! A töltött káposztában nem a káposzta a bűnös, hanem a rengeteg zsír, a rakott karfiolból sem a karfiolt kell eltávolítani, hanem a zsírt, a tejfölt és a vajat. Fűszerek terén csak a túlzásoktól kell tartózkodni, az erős fűszerek (torma, mustár, chili) mennyiségét csökkenteni kell, még jobb elhagyni őket. Az ízesítő, aromát adó, színező fűszerek (citromhéj- és lé, édespaprika, bors, borsikafű, koriander, babérlevél, kakukkfű, kömény, szegfűszeg, szegfűbors, paradicsomsűrítmény, almaecet, borecet, fahéj, petrezselyemzöld, sáfrány) szabadon felhasználható, már csak az egyhangúság elkerülése miatt is. Fontos a só ésszerű felhasználása (sóból másfél-kétszer annyit fogyasztunk, mint szükséges lenne -> magas vérnyomás!). A kávé és tea megengedhető panaszmentes időszakban. Alkohol, különösen a puffasztó hatású sör azonban nem. Szódavíz és az erősen szénsavas ásványvizek is fokozzák a panaszokat, azonban epebetegeknek kitűnő hatású (Mira, Salvus) epehajtó ásványvizek állnak rendelkezésre. Ezek kúraszerű (4 – 6 hétig) való alkalmazását tarjuk helyesnek.

Összefoglalva: panaszmentes időszakban az epés diéta lényege a gyakori, egyszerre kis mennyiséget tartalmazó étkezés, zsírszegénység, cukorszegénység, rostgazdagság és energiaszegénység.

Diéta epeköves roham után és epehólyag gyulladás esetén

Mielőtt a diétáról beszélnénk, tekintettel ezen állapotok heveny, sokszor súlyos lefolyású klinikai állapotára, az orvosi ellátást szükségesnek tarjuk!

Az alapelvek mindkét esetben megegyeznek, de kőroham után gyorsabban lehet visszatérni a korábban megismert diétára, mint gyulladás után. Mindkét betegségben az első két napon koplalni kell, de a folyadékpótlás nagyon fontos, kortyonként fogyasztható szénsavmentes ásványvíz, kevés citrommal, gyengére elkészített tea, limonádé (a tej ekkor kerülendő). A 3. – 4. napon (esetleg már a 2. – 3. napon), a panaszok és tünetek súlyosságától függően lehet megkezdeni a táplálkozást. Gyakran, szinte óránként, kétóránként kell enni, egyszerre mindig csak keveset, szinte falatokként, kortyonként. Szigorúan zsírszegényen, fűszermentesen, még növényi eredetű zsír sem lehet a táplálékban. Fogyasztható pirított kenyér, kétszersült, keksz, áttört esetleg centrifugált gyümölcs-, zöldséglé, burgonya, rizs főzve, természetesen folyadékpótlással. Állapotjavulás mellett adható zsírszegény húskészítmény (baromfi, gépsonka, sonkaszalámi, zalai). A meleg ételek közül ismét a burgonya és rizs, valamint a pépesített zöldség- és főzelékfélék szerepelhetnek főtt, párolt sovány húsokkal és egy-egy kis étkezéskor önállóan gyümölcs vagy gyümölcspép. A szövődménnyel (elzáródás, sárgaság) nem járó epeköves rosszullét utáni 4. – 5. napon már vissza lehet térni a panaszmentes időszak ismert diétájára. Epehólyag gyulladás 4. – 5. napon még folytatni kell a fenti diétát, de lehet bővíteni zsírszegény sovány túróval, tojásfehérjével, zsírszegény húskészítmény (virsli, krinolin, parizer) adásával, kevés fűszer már használható és nem kell már feltétlenül pépesíteni a zöldség- és gyümölcsféléket. A gyulladás kezdete utáni 6.-8. napon ehető tej és tejtermék, 0,5 -1 dl mennyiségben, egész tojás. A panaszok teljes megszűnése után természetesen az ún. panaszmentes időszak diétája követendő.